Csengettek.Kimentem a túlzsúfolt folyóson a emberek figyelmét elkerülve a teremből.A Hangokból itélve mindenki alig várta már , hogy hazaérjenek így 6. óra után.
Én is kiértem az iskolából. Majd megálltam , láttam, hogy páran engem néznek, vettem egy mély sóhajt majd elindultam haza a szokásos úton. 

      A hó nagy pelyhekben esett.
Majd csak mentem a szokásos úton, mikor megláttam  a kedvenc játszóterem. Nem volt rajta senki.Olyan gyönyörű volt ilyen üresen.Megálltam, és elhatároztam, hogy ráülök a kedvenc hintámra.A hó már ott a bokámig ért. Lesöpörtem a frissen leesett havat a hideg hintáról , táskám leraktam, majd leültem a kis hideg hintára.. Körbe néztem. Gyönyörű hóesés cikázva le az égről hulott mindenhová. A lombtalan fák ágait elnyomta a frissen leesett hó súlya. Az egész természet egy fehér fátolyba burkolódzott. Gyönyörű volt. Éreztem minden eggyes hópelyhet  az arcomom. Nagy pelyhekbe zuhantak arcomra majd ott elolvadtak, és mint a könnycsep szépen lefolytak arcomról. Kabátomom minden eggyes hópehely látszódott. Ott nem olvadtak el. Különböző formájuak voltak..
 
Mindegyik különböző. Megfogtam volna őket, de mindegyik olyan aprányi, és mire megfogom addigra elolvad kezemen.Mégis az a bűvösbájos "tekintet" a természetben.Ahogy ott ültem belefeledkeztem teljesen az időbe. Üres volt a környék. Csönd volt. Nem az a kínos csönd, hanem az a nyugtató, ami legbeleül kellemes érzést táplál. Hallottam minden eggyes neszt a természet csöndjébe. Mikor úgy éreztem mennem kell, felálltam majd kisétáltam a játszótérről.Még egyzser vettem egy sóhajt majd visszanéztem a csodás játszótérre ...Minden egyes lábnyomom ott maradt érintetlenül :)( Remélhetőleg :D)