Újabb gondolat.

Egy új világba jutok, s velem szembe egy hatalmas üveghegy. Az ég feketészölden vírit.Mintha a szomorúság egét látnám. A csillagok sem látszanak. A szél dühösön mar a fákba.(Gyengébbek kedvéért: erősen fúj a szél.). SZinte kitépi őket. S én állok mezítláb az üveghegy előtt. Az eső elkezd szakadni, mintha szitából öntenék. Hidegvan, mégsem fázok. Lábam földbe gyökerizk, nem mozdulok. S az eső ráhullik az üveghegyre s az üveghegyről lefolyik a sok vízcsepp tömkelege csupasz lábam elé...