Áhh... EGy pocsék hét..

Most is egy hatalmas labirintus előtt állok. Van pár út. Választanom, döntenem kell.
És (ő) kit egy legjobb barátomként tekintettem,csalódtam. Minden tönkrement.Újabb csalódás.Ajj. Mindig van valami ami elrontsa a kedvem....
És újabb piszkozatnak való gondolat .:

Nem azt mondom, hogy nem hiányzik valami mindig, mert hiányzik.
Nem azt mondom hogy öngyilkos akarok lenni, mert nem akarok.
Nem azt mondom, hogy nincsenek jó napjaim, mert vannak.
Nem azt mondom, hogy nincsenek szar napjaim, mert van sok.
Nem azt mondom, hogy nem hiányzik Valaki , mert hiányzik.
Nem azt mondom, hogy nem szeretek senkit, mert sokmindenkit szeretek.
Nem azt mondom, hogy nem üvöltenék egy hatalmasat, mert üvöltenék a világ előtt.
De ezek mind-mind senkit nem érdekelnek.
De tudjátok mit?
Ez az élet.


Nah ez most tényleg "értelmetlen" vers lett. de most ez jött..:

 Utcán lépve,
Nem is félve,
Éjszaka közepén,
Érzelmek tejetén,
Lógva vagyok itt,
Az út erre vitt.
Ez az élet
Mégis félek...

 

Lelkem még  mindig nem gyógyult be és szerintem egy darabig nem is fog... Mindegy.

Kezdem unni, hogy senki nem hajlandó olvasni a blogom. És hogy hülyének néznek, hogy egy bloghoz beszélek. Ez van.

Elhatároztam hogy rendbe hozom magam, és nem leszek annyira ilyen otthonülős. Inkább elmegyek egy tea házba vagy akármi... De ez csak egy teória...

Belecsöppentem egy tengerbe... A Minden tengerébe. A hullámok kietlenül dobálnak, s ott úszik mellettem a Főleg, a Miért , a Mert..., Hát hogy stb.
Ebben a tengerben hánykolódom Én egyedül...


A végére pedig újabb alkotásom. ( ennél sokkal nagyobb csak a blog..):

Mai napom.2010.02.18.

Reggel.~

Iszonyat izomlázzal kezdtem a napomat. Hála a kötélmászásnak. Nagy nehezen felkeltem . Elmentem megfürdötem, majd később irány az iskola... Vittem wica szülinapi ajándékját is.

Ma 6 ótám volt. Az első óra hamar elment. A második már kevésbé. A harmadik óra rajz volt. Szeretem a rajz órákat. Ez az óra kivételesen jó volt. Aztán követte a matek.
Mindegy is mentek az órák. Mikor 5.óra előtt megálltam az ablakba és álmodoztam.Odajött a padtársam krisztián s megkérdezte:
-Gabi micsinálsz?
-Álmodozok.
-Miről?
-Jöjj rá.
S az apró termetű fiúcska tovább ment.

Biztos ti is megkérdeznétek miről álmdooztam.
Hát tessék elmondom.

Azon, hogy milyen jó lenne ha megtudnám állítani az időt. S megtudnám nézni a múltam. Sezmbenézni tetteimel.. Látni saját magam. Minden megállna. Tudom mi a múltam, de tudjátok sokkal másabb ha az ember saját magát látja a múltjában. Megnézném szivesen.  Csak hát ez így nem működik.  Vagy ha megtudnám javítani a múltamba ejtett hibákat. De hát ez nem megy. Jelenben kell változni, s akkor nem szeretnénk ha kijavítanánk a múltban ejett hibáinkat.. Ha a jelenben jók vagyunk...

Ennyi..

De még így eszeembe jutott. Kezdenek begyógyulni a lelkembe ejtett sebek.... Egy ténnyel, eggyütt kell élnem el kell fogdanom. Csak azért szólhatott volna előbb is mielőtt....

Álmok tengerében megfürdök.Álmok fekete tengerébe. nem jó álmokéba, ez a tenger háborgatott tenger. S én kietlenül hánykolódom a hullámok között.  Mind rémálom, s mind gyötör. Jelentésük különböző, mégis jót egyik sem ígér....Mondjuk senki nem ígérte, hogyélet igazságos, teljesen sose boldog senki. ha meg igen, sose néz a háttérányakra, mert nem szeretne....

Kezdem a legelején.

Még mindig tépik lelkem az emlékek . Hisz csalódtam egy hatalmasat valakiben, igen ne remélje senki hogy elmondom, hogy kibe csalódtam és miért. Ez nem publikus.

Hmm. Ma azthittem végem van. Kötelet másztunk a suliban , a szörnyű suliban. Én felmásztam a legtetejére. Már ott tartottam  s már  le kellett jönnöm. Hirtelen a lábam nem akart engedelmeskedni, így az elereszette a kötelet. Csak ott lógtam kietlenül. Csak kezem fogta a kötelet, semmi más. Lent az osztály körül állt kötelem, s mindenki kiabált: " Kulcsod át , kulcsold" Persze könnyű volt mondani, miközben nem engedelmeskedett a testem.

Hirtelen lejebb csúszott a kezem. Azt hittem ott fogom lezuhanni. Nincs tériszonyom. teljesen másra koncentráltam, gondoltam.Bekavarodtam mindenbe ott a kötélen. Mindenki kiabált, összezavartak a hangok, erőm kezdett elhagyni, gondolataim össze vissza kavarodtak.

Végül 2 perc szenvedés után megpróbáltam újra most engedelmeskedett a testem.Lábammal átkulcsoltam a köetelt s sikeresen lejöttem...

Rég nem írtam. Itt az ideje.
Szóval mai nap is hamar elment.... Újabb események, újabb csalódás, újabb képek :D, újabb jegyek az ellenőrzőben, újabb szaktanári figyelmeztetés. Nem mintha rossz gyerek lennék, csak eléggé megmondom az embereknek mi a stájsz. De ők megpróbálnak urlakodni, és elvárják tőlem, hogy kussoljak, és próbálják elhitetni velem, hogy igazuk van. Nem mondom, hogy nincs igazuk, de akkoris nekem egyszer azt mondták: " Mondd ki mi a véleményed, "
És kimondom. Kivétel amikor nem ... Nah mindegy .. Váltsunk témát rögtönjébe.

Szóval szeretnék kicsit beszélni az emlékekről. Tudjátok vannak az első emlékek mikor mint előszőr voltál első osztályba, előszőr lett pasid, előszőr stb...
Mind egy időután lelkedbe karcolódnak emlékként. S az emlék megmarad.Vagy csak a konzerválódott darabkája is, megmarad, mint a nap a az égbolton.Még akkoris ha felhős az ég. A nap mindig ott van mögötte. 
De tudjátok... Mikor történik valami... Ami abban a pillanatban jó, de hirteeln egy idő után minden megváltozik, vagy valami akkor az nem szép emlék. S az tépi lelked ha visszaemlékszel rá.

Újabb témaváltás.

Hallottam az új drogról."Öncsonkításhoz vezethet a legújabb partidrog" .
Gratulálok emberek.
Nekem nem kell a drog, hogy érezzem, hogy élek.
Nekem nem kell az alkohol, hogy abba folytsam bánatom.
Nekem nem kell az alkohol kedvfokózonak.
Nekem nem a cigaretta, hogy rohasszam a tüdöm.
Nekem nem kell a vizipipa, hogy különböző gyümölcsök izét érezzem számba.Ott a zöldésges hülyék. Ha pedig azt akarod, hogy füstöljön gyújtsd meg..(Y).

Nah egyenlőre ennyi.




 

Újra itt...

Hmm. Kezembe vettem Maria Brown Függetlenség minden áron? c. könyvét és na tessék ki is olvastam.Hát mit mondjak....Nekem tetszett Edin és Steve személyisége.:D Mára ennyi.

És még a végére egysaját gondolat...:

...mikor élféj eljő férfiasan kezet fog Múlttal a Jövendő.

Újabb gondolat.

Egy új világba jutok, s velem szembe egy hatalmas üveghegy. Az ég feketészölden vírit.Mintha a szomorúság egét látnám. A csillagok sem látszanak. A szél dühösön mar a fákba.(Gyengébbek kedvéért: erősen fúj a szél.). SZinte kitépi őket. S én állok mezítláb az üveghegy előtt. Az eső elkezd szakadni, mintha szitából öntenék. Hidegvan, mégsem fázok. Lábam földbe gyökerizk, nem mozdulok. S az eső ráhullik az üveghegyre s az üveghegyről lefolyik a sok vízcsepp tömkelege csupasz lábam elé...

Ujjab gondolat.

A gyerekkoromba nekem csak egyetlen egy barátm volt. Sosem volt szülők által tervezett szülinapi bulim ( Higyjétek el nem is hiányzik).

Eszembe jutott , hgy a volt a kis zöld óvoda amibe jártam...Oda fűzödik sok emlékem.
  
A zöld kis hangulatos óvodába sok gyerek járt.Köztük én is... Az idő alatt megismertem egy fiúcskát akit Áronnak hívtak. Ő volt az én legjobb barátom. Ott abban az óvodában. Volt az óvoda udvarán jó messze a ovi távoli sarkában egy  hatalmas nagy nyárfa. Ott voltam én mindig, egyedül, vagy Áronnal... Mindig ott ültünk a fa tövében. Az volt a mi helyünk. Mellette volt egy kerités a kerítésen túl egy ház. Abban a házban lakott egy bácsi.50 éves körüli lehetett, de iszonyatosan bölcs ember volt. Mindig vele beszélgettem(tünk). Nagyon sok dologra megtanított az a bácsi... Talán ő tanított meg így gondolkodni... Mindennap szinte vele beszélgettünk, ott a fa tövében...
Az a hely számomra különleges volt... Egyedül lehettem, vagy jó barátommal Áronnal...
Mi kettőnket mindig valahogy a többi gyerek kiközösített... Nem értettem miért hisz nem tettünk semmi olyat, mint ők velünk tettek... Szóval visszatérve a bácsihoz...
Nagycsoportos voltam mikor, közölték velünk, hogy a bácsi meghalt... Nagyon nagyon elszomordotam akármennyire nem bírtam felfogni a halál ésszerű fogalmát, de mégis akármennyire kicsi voltam elszomorodtam a hír hallattán...
Nem volt az a bácsi többet... Mindennap ott ültem a fa tövében, egyedül vagy Áronnal. Mégis ott a fa tövében nagyon üresnek tűnt az   a hely...De éreztem, hogy még ottvan mellettünk az a bácsi...De mégis olyan üres volt minden....

Történt egy nap, hogy Áron szaladt, elesett és betörte a fejét... Az óvonők nem mondtak el nekem túl sokat...Így beszaladtam az óvodába és mindenhol őt kerestem.Minde wcben mindenhol... Mikor egy dadus közölte vele, hogy kórházba van... Elkezdtem idegemben kiskromba sírni.. Féltem ogy ő is eltűnik mint a bácsi...Szóval letöröltem nehézkesen kis könnyeimet és mentem ki az udvarra a többi gyerekhez.. Kimentem, felmentem a dombra, s leültem a fa tövében..Egyedül...

A bácsi sem volt többé. És abban a pillanatban Áron se...Ott ültem végtelenül egyedül...Míg nem szólt az ovónő, hogy be kell menni.

Ma.... Ma megyek be Budapestre  a westend city centerbe egy kisebb társasággal.. Hát kíváncsi vagyok mi sül ki belőle. Én igazából nem teljesen ezt terveztem de most kell a társaság, hisz végülis hétvége van.Akármennyire rövid is , hétvége van...

 =). Lassan megint delet üt az óra...Telik, telik az idő, úgy ahogy sohasem gondoltam volna. Vagy lehet csak én érzem ilyen gyorsnak.

Gyors témaváltás.

Eszembe juott így az álmokról egy két sor... Mostanában igen furcsaságokat álmodok. Nemrég vagy 5x álmodtam vonattal, ami azt jelenti idézem " elkerülhetetlen dolog" Jelentése kicsit szívbe maró mert nem tudom előre mi lessz az az elkerülhetetlen dolog, ami elér engem és én nem fogom bírni elkerülni...Ki tudja mit hz a jövő...A nagybetűs Tolakodó Jövő...

Nah igen... Felmerült a szerelem kérdése.... Mindenkit valamikor elér a szerelem. Még ha tinédzser szerelem akkor is.. :). A szerelem olyan mint egy reggeli kávé. Megiszod, már is jobban érzed magad.:) Erre nem arra célzok, hogy én szerelmes lennék- e vagy nem. Mert nem publikus. Csak kell néha *mézestejben* csepegni is. =). Ismét ujjab sorok.


....S mikor elmentem mellette a teletömött buszon, megfogott tekintete, az a tekintet amiből sugárzott a gyönyörűség.

  Az illata páratlan illatú. Mosolya akár csak a nyári napfény. Szeméből egyszerűen semmit nem bírtam kiolvasni. (Szóval visszatérve) Elmentem mellette a túlzsúfolt buszon, s Ő akire mindig is vágytam felhőtlenül nem habozva megszólított.
Mondatát így kezdte:
-  Áhh nekem ez nem megy.- suttogta halkan.
- Mi? - rákérdeztem én.
- te egy hatalmas kirakó vagy .- mondogatta halkan.
- Mintha én ismernélek téged...Nem úgy mint..(itt mélyen haboztam...) Mindegy is.-folytattam.
- Szép vagy.-témát váltva itt zavarba jött .
-Köszönöm.
- A következőnél leszállok.- Ismét Témát váltva.S már nyomta meg a STOP gombot.
- Most ezt azért közölted velem, hogy..,?- S mondatom elakadt tekintete miatt.
- Hogy mondjak valami jót...- Hazudott..Tudta, hogy hiánya megzavar engem.
- Megint eltűnsz ?- emeltem fel hangom.
- Mindig leszek valahol....
- Hol talállak meg?
- Ott ahol sosem..-Mondta a nagyfiú.*
- Hm...- Hümmögtem s gondolataim össze vissza kavarodtak.

Hosszú csend után jött a várva várt megálló... Már a következő kérdést tettem volna fel neki, mikor Ő lelépett a buszról, s már el is tűnt. Eltűnt... De hogy meddig.... Azt nem tudom...



 

~ A nap forrón süt mindenhová.Egy árnyék sincs.
~S én Belekarcolom soraimat egy papiruszba mit hirtelen kezemből befejezetlenül a nádtetős házra fúj a szél. Csak viszi szél sűvít s én nem mozdulok, nem mozdulok nem szaladok a papirusz után. .Nem teszek semmit, csupán csak nézem ahogy ide oda forgatja a szél a levegőben. A nád tetős ház tetejéről át dobja a hatalmas nyárfa száraz ágaira , s onnan a nyárfa rábízza a természtre s viszi csak keletre... Miután nem látom a papíruszt veszek egy mély sóhajt, tollam eldobom, s felállok..Talán bízzam a papiruszt sorsra? Vagy netán ne törödjek milesz azzal a darab befejezetlen darabkával?(Vagy lehet csak 1 befejeztlen papírusz marad a soraimmal tele.) Annyi kérdésem lenne... De miután felálltam, kezeim zsebre teszem, s egy hatalmas sóhaj után elindulok haza...

Rohannak a hónapok, rohan az idő, rohan minden.Ismét eltelt egy változatos hónap, s ismét felváltota egy új ; A Február.Ismét elkezdődött. Hogy mit rejt, azt nem tudom...

  A nagyiéknál teljesen unalmas volt. Mindenki csak politizált , szidta a népet, és másról nem is volt téma. Rossz volt hallgatni... Teletömtek rossz izű süteményekkel, s utána igen csak hányingerem lett... Mindegy..

  Az iskola igen csak jól megy mostmár. Javítgatom a eredményeim. Nyakamon az év vége, a nyár, s egyéb más dolgok...

 

Reggel van, vagyis nem sokára már delet üt az óra. Kint a kedvenc időm van, azaz esik a hó,  és szép a táj. Páratlan és gyönyörű.De mindenek felett abszolút kedvenc a szürke ég. A hófelhők takarója. 

.Voltam fotózni is , meg erdőben sétálni. A lépteim magam után hagytam az érintetlen friss hóba. Az erdő, nyugodt és kiegyensúlyozott volt :) A fák tetejét elnyomta a friss hó, az avart is teljesen befedte.
Minden olyan szép . De a devasztáló emberek el fogják lehet rontani a nagy hókotróikkal...

Ma megint ki kell bírnom egy napot...Megyünk nagyihoz szülinapot ünnepelni.Ajj.
Mai napra teljesen más programot terveztem. Csk kibírom valahogy a rokonokkal.xD

Újabb nap, újabb gondolat, újabb bejegyzés.
 

Ma igazán érdekes eseménynek voltam tanúja. Egy talán harmadikos, negyedikes kislány öngyilkossági kísérletének.

A többiek és én álltunk a buszmegállóba, mikor megláttuk ezt a síró kislányt. Megkérdeztük mi  a baja. Aztmondta elege van a bátyjából meg a családjából. Oké nem szóltunk semmit.

Erre rá öt perce azt látjuk, hogy a ksilány elövett egy kötelet kikötötte az iskola rozsdás zöld kerítésére a másik felét a nyakára kötötte, majd volt egy padka előredőlt és várta míg meghal. Majd a többiekkel odaszaladtunk, én kikötöttem a kötelet, és egyik barátnőm addig beszélt  kis szőke lánnyal. Majd a kislány elment. Mondtam a többeiknek, hogy ez a ksilány készül még valamire. Meg kéne akadályozni. Szerencsére pont jött a kis lány busza amire felszállt és elment. Így nem tette meg a következő kísérletet....De ki tudja mit tesz..

Csengettek.Kimentem a túlzsúfolt folyóson a emberek figyelmét elkerülve a teremből.A Hangokból itélve mindenki alig várta már , hogy hazaérjenek így 6. óra után.
Én is kiértem az iskolából. Majd megálltam , láttam, hogy páran engem néznek, vettem egy mély sóhajt majd elindultam haza a szokásos úton. 

      A hó nagy pelyhekben esett.
Majd csak mentem a szokásos úton, mikor megláttam  a kedvenc játszóterem. Nem volt rajta senki.Olyan gyönyörű volt ilyen üresen.Megálltam, és elhatároztam, hogy ráülök a kedvenc hintámra.A hó már ott a bokámig ért. Lesöpörtem a frissen leesett havat a hideg hintáról , táskám leraktam, majd leültem a kis hideg hintára.. Körbe néztem. Gyönyörű hóesés cikázva le az égről hulott mindenhová. A lombtalan fák ágait elnyomta a frissen leesett hó súlya. Az egész természet egy fehér fátolyba burkolódzott. Gyönyörű volt. Éreztem minden eggyes hópelyhet  az arcomom. Nagy pelyhekbe zuhantak arcomra majd ott elolvadtak, és mint a könnycsep szépen lefolytak arcomról. Kabátomom minden eggyes hópehely látszódott. Ott nem olvadtak el. Különböző formájuak voltak..
 
Mindegyik különböző. Megfogtam volna őket, de mindegyik olyan aprányi, és mire megfogom addigra elolvad kezemen.Mégis az a bűvösbájos "tekintet" a természetben.Ahogy ott ültem belefeledkeztem teljesen az időbe. Üres volt a környék. Csönd volt. Nem az a kínos csönd, hanem az a nyugtató, ami legbeleül kellemes érzést táplál. Hallottam minden eggyes neszt a természet csöndjébe. Mikor úgy éreztem mennem kell, felálltam majd kisétáltam a játszótérről.Még egyzser vettem egy sóhajt majd visszanéztem a csodás játszótérre ...Minden egyes lábnyomom ott maradt érintetlenül :)( Remélhetőleg :D)

Mindenkit kikérdeztem , hogy mi a vélemyénük, hogy befolyásolható vagyok-e vagy nem.
Mindenki azt mondta , befolyásolható vagy. Volt aki azt mondta , hogy túlságosan is.És akkor poénból kinevettem magam milyen szerencsétlen vagyok, és megkérdeztem szerinted mit tudnék ez ellen tenni? Válasz: Tudj Nemet mondani! És tudjátok mit? Részben igaza van.
Ezen nem azt érti, hogy mindenre mondjak nemet. Hanem,hogy tudjak.. De az a vicc, hogy ezt már próbáltam.. Nem sikerült.. Valamilyen oknál fogva nem megy, csak néha.Lehet az a baj, hogy túl jószívű vagyok mindenkivel? Pont ezért nem bírok nemet mondani? Vagy ők hazsnálnak valami módszert? Erre annyi kérdésem lenne....Mindegy is...

Vagy ilyen maradok, vagy nem....
 

Ma a suliban anniyra elegem lett a körülöttem lévő emberek hülyeségeiből, hogy fogtam magam, van a suliba egy kis eldugott hely az ablak mellet ahol van 1 pad, oda elmentem leültem benyomtam Yiruma-River flows in you számát és néztem ki az ablakon a gyönyörű és páratlan hóesésbe.  A zene meg a hóesés olykor olykor táncoló ritmust alkottak körülöttem,teljesen belefeledkzetem minden problémába és csak bámultam ki.Ahogy minden egyes hópehely szépen , lassan nem sietve lehull a fák ágaira, az emberek kabátjaira kellemes érzést táplált bennem.Hihetetlen mennyire elbűvölő a természet apró csodái, és pillanatai.  Egyre csak nagyobbodott a hó a nedves, hideg talajon, annál jobb volt.Abban a pár percben minden tökéletes volt.Mintha mindegyik hópehelybe életet látnék.Ez csupán csak optikai cslódás,. De mégis a sok különböző formájú hópelyhek. Mintha a táj egy nagy fehér fátyol alá burkolodzott volna. Szép volt, addig amíg egy tanár elém nem lépett és ráébresztett arra, hogy óra múlt 5 percel.. Felálltam a padról, és kisétáltam a titkos zugból..

Este nagy nehezen elaludtam.De nem sokkal később éjfél felé vagy már hajnalba félálmomba felkeltem és megijedtem, mintha egy fehér bőrű ember akiből sugárzik a hidegség, ott ül az ágyam mellet.Nem mertem mégegyszer végigmérni szememmel, amúgy is fél álomba voltam nem láttam belőle sokat...De mégis.Nagyon megijedtem..Nem tudom ki vagy vmi volt....Lehet csak az álmom fantáziált de az nem lehet mert nagyon megijdetem...Mind1..Lehet pszihológushoz kéne fordulnom..xD

Egy hídon sétálsz a folyó felett...

Egy hídon sétálsz a folyó felett
a rémízstő hideg éjszakában,
Hol a sötétség mámora felgyűlik benned;
a félelem átjárja minden porcikádat.
Az adrenalintól pezseg véred,
S reménykedsz, hogy át érsz a part másik felére.
De ekkor a híd meginog alattad-
Ez téged nem érdekel, csak lépkedsz tova,
Hirtelen megbotlasz lábadban,
S ekkor ezzel a lendülettel lezuhansz.
Segítségért kiáltasz, de senki nem vesz észre,
Te csak zuhansz az ijesztő mélyésgbe.
Hirtelen belecsapódsz a folyó fekete tükrébe,
a csapódás következtében  a fájdalom átjárja minden testrészed,
Csak süllyedsz a jéghideg vízbe.
Nem látsz semmit a sötétségben
Ekkora elszáll minden reményed.
Gondolataid eltűnnek a mélység sír helyében
a fagyos víz átjárja tested.
Ekkor érzéseid megszűnnek,
S életednek örökre vége.

 

Ezt a verset egy álmomhoz kapcsoltam. Mert egy nap olyat álmodtam, ami ezt a verset tükrözi...

Ma egyik lánnyal jöttem haza a főtérről a kis szerény,hideg városból, és egy buszmegállóba volt egy 172cm magas fekete hajú bőröndös hiányos fogú barnaszemű nő. Nekem nem volt szimpatikus már a vészjósló tekintete sem. Megállított minket és megkérdezte mikor jön busz.Mi elmondtuk neki, utána rá 1perce megkérdezte mi a nevünk.Természetesen elmondtuk.Én nem teljesen. Szóval miután megkérdezte ez a nő, hogy mennyi idősek vagyunk utána nem is kellett több aztmondta, hogy ő jósnő, és kihívóan megkérdezte, hogy szeretnénk -e tudni valamit. Én azt válaszoltam most úgy igazából nem.Megkérdezte, hogy jelen múlt vagy jövő.Mintha köteles lettem volna válaszolni rá.
   Barátnőm akivel voltam mondta, mint egy tipikus lány, hogy a szerelmről akar tudni.A jósnő elmondott neki mindent, majd megszólalt nekem, hogy nekem is elmondd mindent.. Renben elmondott mindent ami gyakorlatilag  negyed részben igaz volt.

Utána így gondolkodott mit mondjon a furcsa "Boszorkány", és eszébe jutott , hogy ő most elmondja nekünk a dolgainkat. Megbombázott a családi és testvéri kapcsolatokkal, elmondta az iskola dolgait... Érdekes módon engem nem nagyon tudott megfejteni, mint barátnőmet.Engem speciel csak össze vissza tippelgetett. Talán lenne velem valami baj?Nem tudta kitalálni a bátyámmal alkotott kapcsolatot sem.A családi hátterem sem.Egyszerűen nem ment neki.. Nem értettem.Utána majd hosszas beszélgetés után mondta , hogy:
-"Én azt ajánlom nektek, hogy nagyon nagyon vigyázzatok magatokra, vigyázzatok mit csináltok".-mondom kössz.
Ez olyan bajnak hangzott, mintha történni fog valami, és arra próbálná felhívni a figyelmet, hogy kikerüljük ezt a bajt, Jó én megértem de már az is furcsa volt a tegnapi eset után, amikor láttam valakit, hogy így ma már hirtelen  összefussak egy jósnővel....Főleg ilyen este.

Este, kint hidegben a lámpák fénye is már csak pislokolt, a drogosok kezdtek gyűlekezni a városban.Mindegy visszatérve
Utána nekem már kicsit elegem volt, meg már nagyon fáztam így mondta szerencsémre bartánőm, hogy nekünk mennünk kell.
Erre a jósnő azt válaszolta, hogy még ő jósolni akar nekünk , és hogy majd a közeljövőben muszály lessz találkozni. Nem tudom de engem már az rossz érzéssel töltött el , hogy ott maradtunk beszélgetni vele.Most is így ha visszagondolok, rossz előérzteme van.

Érzem, hogy  nem szabadna elmennem legközelebb.Általában az ilyen érzéseim beválnak, szóval vagy kikerülöm azt  a nőt vagy továbbra is hallgatom a rólam alkotott általában nem igaz történeteit....

Szóval, eszembe jutott így "magamról" , hogy  nem említettem de van mindennap egy "maszk" amit magamon hordok. Mindennap a tök átlagos barátaimmnál is.Átalgosak, de szerteem őket nem arról van szó..Egy maszk amit mindennap felveszek, hogy senki ne lássa milyen "gondolkodó" vagyok.. Olyn más mint ők.. Nem tudom, hogy ez jó- e vagy rossz de én jóként gondolom...
 

Nem rég történt velem meg egyik bartnőmmel egy furcsa eset.
Velem az történt, hogy egyik fárasztó nap sétálatm haza és elmélkedtem, mikor megláttam egy fehérbőrű, 175cm körüli magas férfit.Szeme sötét volt mint az éjszaka, bőre fehér mint a fal.Néztem egy darabig majd láttam, hogy mélyen engem figyel és gyorsan lenéztem a földre.

Egy tök egyenes utcába mentem, se egy másik utca vagy elágazás.Csak az út.Még 1 bokor sem volt... Mire visszanéztem nem volt ott senki.. 2másodpercre nézhettem a földet.De mire visszanéztem Senki. Nagyon furcsáltam az esetet,elég elgondolkodtató volt. Az a tüzes szempár.. Mintha menten felfalt volna vagy én nem tudom. Egyszerűen eltünt. Egyik házba sem ment be.Semmi.
 
Nem értem, hogy hogy tudott eltűnni ilyen gyorsan. Azt sem értem miélrt nézett ennyire... Annyi sok megválaszolatlan kérdés halmozódott fel bennem.. Jó ez eddig oké.2nappal később barátnőm meglepően bejentett egy nagyon hasonló esetet. Neki úgy volt, hogy ment egy tök egyenes utcába és hallotta, hogy valaki követi. Hátranézett sötét alak(este volt). Tüzes szempár.Barátnőm belehúzott majd lépett egyet-kettőt, hátrranézett Senki.. A kutyák meg voltak veszve....

    EZt csak úgy leírtam mert nem tudom ki volt, és mit akart/akar, de amióta ez az este történt egyre furcsább érzéseim vannak.. Szerintem barátnőmmel nem ugyanazt a fickót láttuk.. De annyira meglepő ez az egész.... Sok olyan kérdés halmozódott meg bennem amit senki nem fog megválaszolni...

Rég nem írtam ide.Itt az ideje :). A telem egész jól telik, végülis ez a kedvenc évszakom.
Ma is esett a hó. Valami hihetetlenül gyönyörű volt az érintetlen hó. Kellemes érzéssel tölt el :). Az iskolában is egész jó napom volt.. Néha-néha kitekintettem az érintetlen hóra.
Örülök, hogy ezen a télen csak 2x sütött a nap:).Nem tudom miért, de nekem ez a szürkeség jobban bejön, mint a forró nyár.Hát kinek ez, kinek az. Kész vannak a tájképeim is :). Szilveszterkor elmentem és csináltam párat, és csak most sikerült feltölteni :). Most nem tudok többet mesélni..Majd ha eszembe jut még valami, írok :)