Mai napom.2010.02.18.

Reggel.~

Iszonyat izomlázzal kezdtem a napomat. Hála a kötélmászásnak. Nagy nehezen felkeltem . Elmentem megfürdötem, majd később irány az iskola... Vittem wica szülinapi ajándékját is.

Ma 6 ótám volt. Az első óra hamar elment. A második már kevésbé. A harmadik óra rajz volt. Szeretem a rajz órákat. Ez az óra kivételesen jó volt. Aztán követte a matek.
Mindegy is mentek az órák. Mikor 5.óra előtt megálltam az ablakba és álmodoztam.Odajött a padtársam krisztián s megkérdezte:
-Gabi micsinálsz?
-Álmodozok.
-Miről?
-Jöjj rá.
S az apró termetű fiúcska tovább ment.

Biztos ti is megkérdeznétek miről álmdooztam.
Hát tessék elmondom.

Azon, hogy milyen jó lenne ha megtudnám állítani az időt. S megtudnám nézni a múltam. Sezmbenézni tetteimel.. Látni saját magam. Minden megállna. Tudom mi a múltam, de tudjátok sokkal másabb ha az ember saját magát látja a múltjában. Megnézném szivesen.  Csak hát ez így nem működik.  Vagy ha megtudnám javítani a múltamba ejtett hibákat. De hát ez nem megy. Jelenben kell változni, s akkor nem szeretnénk ha kijavítanánk a múltban ejett hibáinkat.. Ha a jelenben jók vagyunk...

Ennyi..

De még így eszeembe jutott. Kezdenek begyógyulni a lelkembe ejtett sebek.... Egy ténnyel, eggyütt kell élnem el kell fogdanom. Csak azért szólhatott volna előbb is mielőtt....