Áhh... EGy pocsék hét..

Most is egy hatalmas labirintus előtt állok. Van pár út. Választanom, döntenem kell.
És (ő) kit egy legjobb barátomként tekintettem,csalódtam. Minden tönkrement.Újabb csalódás.Ajj. Mindig van valami ami elrontsa a kedvem....
És újabb piszkozatnak való gondolat .:

Nem azt mondom, hogy nem hiányzik valami mindig, mert hiányzik.
Nem azt mondom hogy öngyilkos akarok lenni, mert nem akarok.
Nem azt mondom, hogy nincsenek jó napjaim, mert vannak.
Nem azt mondom, hogy nincsenek szar napjaim, mert van sok.
Nem azt mondom, hogy nem hiányzik Valaki , mert hiányzik.
Nem azt mondom, hogy nem szeretek senkit, mert sokmindenkit szeretek.
Nem azt mondom, hogy nem üvöltenék egy hatalmasat, mert üvöltenék a világ előtt.
De ezek mind-mind senkit nem érdekelnek.
De tudjátok mit?
Ez az élet.


Nah ez most tényleg "értelmetlen" vers lett. de most ez jött..:

 Utcán lépve,
Nem is félve,
Éjszaka közepén,
Érzelmek tejetén,
Lógva vagyok itt,
Az út erre vitt.
Ez az élet
Mégis félek...