Nah igen... Felmerült a szerelem kérdése.... Mindenkit valamikor elér a szerelem. Még ha tinédzser szerelem akkor is.. :). A szerelem olyan mint egy reggeli kávé. Megiszod, már is jobban érzed magad.:) Erre nem arra célzok, hogy én szerelmes lennék- e vagy nem. Mert nem publikus. Csak kell néha *mézestejben* csepegni is. =). Ismét ujjab sorok.


....S mikor elmentem mellette a teletömött buszon, megfogott tekintete, az a tekintet amiből sugárzott a gyönyörűség.

  Az illata páratlan illatú. Mosolya akár csak a nyári napfény. Szeméből egyszerűen semmit nem bírtam kiolvasni. (Szóval visszatérve) Elmentem mellette a túlzsúfolt buszon, s Ő akire mindig is vágytam felhőtlenül nem habozva megszólított.
Mondatát így kezdte:
-  Áhh nekem ez nem megy.- suttogta halkan.
- Mi? - rákérdeztem én.
- te egy hatalmas kirakó vagy .- mondogatta halkan.
- Mintha én ismernélek téged...Nem úgy mint..(itt mélyen haboztam...) Mindegy is.-folytattam.
- Szép vagy.-témát váltva itt zavarba jött .
-Köszönöm.
- A következőnél leszállok.- Ismét Témát váltva.S már nyomta meg a STOP gombot.
- Most ezt azért közölted velem, hogy..,?- S mondatom elakadt tekintete miatt.
- Hogy mondjak valami jót...- Hazudott..Tudta, hogy hiánya megzavar engem.
- Megint eltűnsz ?- emeltem fel hangom.
- Mindig leszek valahol....
- Hol talállak meg?
- Ott ahol sosem..-Mondta a nagyfiú.*
- Hm...- Hümmögtem s gondolataim össze vissza kavarodtak.

Hosszú csend után jött a várva várt megálló... Már a következő kérdést tettem volna fel neki, mikor Ő lelépett a buszról, s már el is tűnt. Eltűnt... De hogy meddig.... Azt nem tudom...