Kezdem a legelején.

Még mindig tépik lelkem az emlékek . Hisz csalódtam egy hatalmasat valakiben, igen ne remélje senki hogy elmondom, hogy kibe csalódtam és miért. Ez nem publikus.

Hmm. Ma azthittem végem van. Kötelet másztunk a suliban , a szörnyű suliban. Én felmásztam a legtetejére. Már ott tartottam  s már  le kellett jönnöm. Hirtelen a lábam nem akart engedelmeskedni, így az elereszette a kötelet. Csak ott lógtam kietlenül. Csak kezem fogta a kötelet, semmi más. Lent az osztály körül állt kötelem, s mindenki kiabált: " Kulcsod át , kulcsold" Persze könnyű volt mondani, miközben nem engedelmeskedett a testem.

Hirtelen lejebb csúszott a kezem. Azt hittem ott fogom lezuhanni. Nincs tériszonyom. teljesen másra koncentráltam, gondoltam.Bekavarodtam mindenbe ott a kötélen. Mindenki kiabált, összezavartak a hangok, erőm kezdett elhagyni, gondolataim össze vissza kavarodtak.

Végül 2 perc szenvedés után megpróbáltam újra most engedelmeskedett a testem.Lábammal átkulcsoltam a köetelt s sikeresen lejöttem...