Egy hídon sétálsz a folyó felett...

Egy hídon sétálsz a folyó felett
a rémízstő hideg éjszakában,
Hol a sötétség mámora felgyűlik benned;
a félelem átjárja minden porcikádat.
Az adrenalintól pezseg véred,
S reménykedsz, hogy át érsz a part másik felére.
De ekkor a híd meginog alattad-
Ez téged nem érdekel, csak lépkedsz tova,
Hirtelen megbotlasz lábadban,
S ekkor ezzel a lendülettel lezuhansz.
Segítségért kiáltasz, de senki nem vesz észre,
Te csak zuhansz az ijesztő mélyésgbe.
Hirtelen belecsapódsz a folyó fekete tükrébe,
a csapódás következtében  a fájdalom átjárja minden testrészed,
Csak süllyedsz a jéghideg vízbe.
Nem látsz semmit a sötétségben
Ekkora elszáll minden reményed.
Gondolataid eltűnnek a mélység sír helyében
a fagyos víz átjárja tested.
Ekkor érzéseid megszűnnek,
S életednek örökre vége.

 

Ezt a verset egy álmomhoz kapcsoltam. Mert egy nap olyat álmodtam, ami ezt a verset tükrözi...